A december 24-én kezdődő 27. rendes szentévre készülve felidézzük a jubileumi évek történetének eredetét, a szentévek céljait és az első rendes szentévet, amelyet VIII. Bonifác pápa hirdetett meg 1300-ban.

Jubileumi év Krisztus éve!

A katolikus hagyományban a jubileumi szentév rendkívül fontos vallási esemény.

A jubileumi év a szolidaritás, a remény, az igazságosság és az Isten szolgálatára való elköteleződés éve, örömben és békében a testvérekkel.

A jubileumi év mindenekelőtt Krisztus éve, aki az élet és a kegyelem hordozója az emberiség számára - állapítja meg a jubileumok történetét ismertető szentszéki dokumentum. 

A szentévek eredete az Ószövetségig vezethető vissza. Mózes törvénye különleges évet, a „nagy örömünnep évét” írta elő a zsidó nép számára:

„Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek felszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez. Örömünnep legyen számotokra az ötvenedik esztendő! Ne vessetek és ne arassátok le, ami az aratás után kihajtott; a metszetlen szőlőt ne szüreteljétek le! Mert örömünnep az, tartsátok szentnek. A mezőről egyétek annak termését. Az örömnek ebben az esztendejében jusson hozzá újra mindenki a birtokához” (Mózes harmadik könyve 25.10-14)

 – olvassuk Mózes harmadik könyvében, a Leviták könyvében.

A kürt, amellyel ezt a különleges, teljesen az Úrnak szentelt év kezdetét hirdették, egy kos szarvából készült, amelyet héberül „Jóbel”-nek hívnak, és amelyből a „jubileum” szó származik. Ennek az évnek az ünneplése többek között azzal járt, hogy a földet visszaadták korábbi tulajdonosainak, elengedték az adósságokat, felszabadították a rabszolgákat, és pihentették a termőföldet.

Az Újszövetségben Jézus úgy jelenik meg, mint aki beteljesíti az ősi Jubileumot, mivel azért jött, hogy

„hirdesse az Úr kegyelmének évét”  

(Izajás könyve, 61).

A jubileumi évet nemcsak azért nevezik szentévnek, mert ünnepélyes szent rítusokkal, szertatásokkal kezdődik, folytatódik és zárul le, hanem azért is, mert egyik célkitűzése az életszentség előmozdítása.

A szentévek célja, hogy a híveket a Krisztusba, az egyetlen Üdvözítőbe vetett hit őszintébb és következetesebb megvallására hívja és ösztönözze.

A jubileumi év lehet rendes, ha egy előre meghatározott időponthoz kapcsolódik, illetve lehet rendkívüli, ha valamilyen különösen fontos esemény miatt hívják össze. A rendes szentévek 25 évenként váltják egymást és egy teljes évig tartanak.

„Remény zarándokai” mottót hirdető 2025-ös jubileum lesz a 27. rendes szentév.

A történelem első jubileumát, az első rendes szentévet 1300-ban a Caetani nemesi családból származó VIII. Bonifác pápa hívta össze az „Antiquorum Habet Fida Relatio” k. bullájával.

Célja az volt, hogy megszilárdítsa a pápaság tekintélyét és a kereszténység egyetemességét egyben erősítse a lelkiség, a megbocsátás és a testvériség szellemiségét az akkor uralkodó gyűlölettel és erőszakkal szemben. A XIII. század utolsó éveiben egyre érezhetőbbé vált az az igény a keresztények körében, hogy a centenárium legyen az egyetemes megbocsátás, a kiengesztelődés éve. A centenárium évében bűnbocsánatért zarándokok hatalmas tömege áramlott Rómába. Az első jubileum zarándokai között volt a világirodalom nagy klasszikusa, az olasz nyelv atyjaként szamon tartott Dante Alighieri költő, Cimabue olasz késő gótikus festő, európai festészet egyik vezéralakjának tekintett Giotto, a korai reneszánsz és a trecento művésze.

forrás:

https://www.vaticannews.va/hu/vatikan/news/2024-07/jubileum-2025-szentev-eredet-tortenet-krisztus-eve.html